De mi is a sorsátvállalás, vagy az egyéb fura fogalmak, amiket a családállítás során hallhatsz?  Milyen kollektív törvényszerűségek okozzák ezeket a család lelki szövetében?

Kötődés: ha valakivel életbevágó fontosságú negatív esemény történik a családból, vagy "nehéz sors" jutott neki, akkor egy később született másik családtag átveszi, sajátjaként éli meg ezt a nehéz sorsot.   Ezt hívják más szóval "sorsátvállalásnak".   A lélek ilyesmi félreértelezett, nem tudatos fogadalmakat tehet: "Ha neked fájt, én is osztozom a fájdalmadban."  "Ha te se lehettél boldog, én sem leszek az".  Természetesen ez mind lélekszinten zajlik és logikus elmével nem érthető meg, hiszen azzal, hogy én szenvedek, nem tudok segíteni a - sok esetben már nem is élő - rokonomnak, viszont az belátható, hogy a fogadalom korlátozni fog a saját életem kiteljesítésében.  Ezért van szükség arra, hogy ezeket családállítással felderítsük és feloldjuk.

Ez történt például abban az esetben, mikor Vendégem azzal keresett meg, hogy csupa olyan férfit vonz, aki őt nem érdekli, amikor meg végre komolyan beleszeret valakibe, akkor az érthetetlenül eltávolítja magától Kliensemet, szinte "elmenekül" előle a férfi.  Az állítás során egyértelműen felszínre bukkant, hogy Ügyfelem azonosult a nagymamája sorsával, aki a fiatalkori szerelme külföldre távozása miatt egyedül maradt és később már nem talált rá a szerelem.  Lett ugyan családja, de a férjébe nem volt szerelmes és a később unokájaként született Lélek - Ügyfelem - érezte ezt a magányt és  tudatalatt azzal kívánta enyhíteni a nagyi boldogtalanságát, hogy nem tudatos fogadalmat tett: "Ha te nem lehettél azzal, akit szeretsz, én sem leszek!"

Másik Klíensem néha érthetetlen halálvágyat érzett, miközben pedig rettegett a haláltól, vagy attól, hogy elveszíti a szeretteit, holott erre nem volt racionális oka.  Semminek nem látta értelmét, mondván, egyszer úgyis elvesz tőle mindent a Halál.  Pedig amúgy egy gyönyörű fiatal hölgy volt, előtte még az egész élet, tele lehetőségekkel, szerető és maximálisan támogató szülőkkel a háta mögött.  A családállításon ráláttunk arra, hogy valószínűsíthetően ikerterhességből indult, de sajnos a vele együtt induló másik magzat végül mégsem érkezett meg a földi létbe.  (Ezt később az édesanyja is megerősítette.)  A megszületett testvér lelke valami olyasmi fogadalmat tehetett, természetesen tudat alatt, hogy "Ha te nem élhettél, én is csak félig leszek élő."

Az odatartozás joga: minden családtagnak egyenlő joga van ahhoz, hogy a családhoz tartozónak ismerjék el.  Ha tehát egy családtagot valamilyen fájdalom (gyermek korai halála), vagy szégyen (bűnöző életmód) miatt kitagadnak, eltagadnak a később születettek elől, akkor ezen felmenő helyén egy energetika vákum keletkezik és egy később született családtag tudatalatt sorsközösséget vállalva, átveszi a helyét, ezzel viszont a sorsát is.

Az adok-kapok kiegyenlítődése:   a kapcsolatokban mindig egyforma mennyiségben kell megtörténni az energiacserének.  Ha valamilyek családtag többet, vagy nagyobbat ad, akkor ott energia felborulás lesz, aminek a korrigálására szintén egy később született családtag lelke fog kísérletet tenni, kockára téve a saját sorsát.

Érkezési sorrend:  a családban minden egyes tagnak megvan a saját helye.  Mindenki csak a saját helyén élhet teljes életet.  A később született, vagy más módon a családba érkezett (beházasodott, örökbefogadott) családtagoknak tiszlelniük kell az előbb ott lévő tagok helyét.  Tehát senki se avatkozhat bele a szülei, nagyszülei sorsába és ajánlatos azt is tiszteletben tartani, ha én azért érkezhettem a családba, mert onnan valaki távozott, tehát így helyet csinált nekem.  Ezért sem ajánlatos második feleségként az első felett pálcát törni, akármit is hallottunk róla, hiszen ha ő nem távozik, akkor mi nem lehetnénk a család része.

Konlúzió:

A családállítás során rálátunk arra, hogy a gondjaink, amik nyomasztottak, igazából nem a mienk, a nehéz sors nem velünk kezdődött, így megértjük, hogy nem tudunk segíteni a családunk tagjain azzal, hogy átvesszük a nehéz sorsukat.  Ilyenkor megszületik a megkönnyebbülést adó megértés, majd az oldómondatokkal tudatosítjuk a lélekben, hogy hol a határ az én feladataim és a felmenőim feladatai között.   A Lélek az Egységből jön, ezért a magáénak érzi a felnői sorsát is.  Viszont a fizikai életét csak úgy tudja jól élni, ha megérti, hogy itt 100%-ban magáért kell felelősséget vállalnia, amihez szükség van arra, hogy elkülönüljön a felmenői nehézségeitől, visszaadva nekik a lehetőséget, hogy energetikai szinten a saját problémájukat rendezzék.   

A családállítás során lelki-energetikai szinten dolgozunk, ezért nem számít, hogy az érintett felmenő még életben van-e, vagy már távozott a fizikai dimenzióból.  Ha az állítás végén a Kliens beáll a családi mátrixban a saját helyére, akkor az energetikailag felfelé és lefelé is rendeződik, tehát a következő generációból már senki se fogja újra átvállalni ezt a nehéz sorsot.

Ismerd meg, hogy én hogy vezetem a családállítást és ha megszólít a módszer, szeretettel várlak egy oldásra.  

Az egyéni családállítást akkor is szeretettel ajánlom a figyelmedbe, ha nem szeretnél a problémáddal csoportban dolgozni, illetve ha már voltál családállításon, de nem érzed, hogy jelentős javulást állt volna be a sorsodban.