Írtam már arról, hogy szuper jó, ha vannak céljaid és azokat rendszeresen kitűzöd, de ha nincs mögötte egy profi stratégia, egy megvalósítást támogató rendszer arra vonatkozóan, hogy hogy fogod őket megvalósítani, valószínűleg az egész nagyon gyorsan hamvába hal. (Az erről szóló bejegyzést itt tudod elolvasni.)  Ezeket a támogató rendszereket rendszeresen elvégzett, mindennapi cselekvések által, tudjuk felépíteni, tehát mondjuk ki: szokásokat kell belőlük faragni.  Most az egyik ilyan önismereti eszközről szeretnék mesélni, amit a céljaid elérése érdekében támogató rendszerként használhatsz, ha beleszeretsz és szokásoddá teszed a rendszeres használatát.

Ha úgy érzed, hogy

• túl sok a gond, probléma, vagy kihívás a jelenedben,
• túl sok kusza gondolat, vagy meghatáratlan érzelem kavarog benned,
• ha nincs kivel megbeszélned a problémáidat, vagy
• egyszerűen csak jobbnak látod nem megosztani senkivel azokat,
• ha szeretnéd megnyitni a kreatív kincsesládádat és olyan megoldásokat találni a kihívásaidra, amik tudatos elmével nem jönnek simán,
• amikor már úgy érzed, hogy nincs több ötleted, már mindent kipróbáltál, de persze nem akarod feladni ...

... akkor: ragadj tollat és kezdj el naplózni!

A kézzel való írás közvetlen kapcsolatot épít ki a tudatos és tudatalatti elme között.  Az idő pedig, amíg a gondolataidat papírra veted, hosszabb, mint mikor fejben gondolsz egy gondolatot, ezért sokkal határozottabb fókuszt tudsz tartani a téged foglalkoztató kérdéseken, egyre elmélyültebb és kreatívabb leszel írás közben.  A kézzel való írás megnyugtat, lelassít.  És őszintén, nem pont erre van óriási szükségünk a rohanó, örökké változó-villódzó mindennapjainkban?

Ahogy szeretnél, nincs szabály.  Nekem a legjobban az jött be, hogy hagyom magam elcsábulni egy nagyon szép, szívet-lelket gyönyörködtető füzet, vagy naplókönyv által, amihez egy szépen fogó tollat használok.  Persze, nekem könnyű, „grafomán” vagyok.  Szóval nincs szabály, de azt azért javaslom, hogy te is kézzel írj, a gépen való írásnál nem olyan erőteljes a két elme közötti kapcsolat.  Nem akarlak tudományos tényekkel untatni, de azt biztos te is észrevetted, hogy az agy sokkal jobban megőrzi azokat az információkat, amiket kézzel le is írtunk, annál, mint amit csak megpróbálunk megjegyezni.  Fogj tehát egy füzetet, vagy akár csak egy papírt, és kezdj írni.

A naplózás lehet tematikus, tehát amikor kifejezetten valamiről írni szeretnél, illetve amikor egy kérdés, vagy probléma körül nyitott kérdésekkel vezeted önmagadat a válaszok, vagy a megoldás felé.  De lehet úgynevezett flow naplózás is, amikor egyszerűen csak leírod, ami éppen benned feljön, abban a percben, abban a helyzetben, vagy kiírod a napi történéseket, gondolatokat magadból.  Ha úgy érzed, hogy beleragadtál valamibe, hogy csak toporogsz, jó ötlet lehet, ha egyszerűen csak elkezdesz nyitott kérdéseket leírni.  Az agy ugyanis úgy van kitalálva, hogy mindig megkeresse és a valóságodba behozza azokat a válaszokat, amik téged pillanatnyilag a legjobban foglalkoztatnak.  Én már számos kérdésemre megkaptam úgy a választ, hogy egyszerűen csak lenaplóztam a kérdéseimet százféleképpen feltéve és dolgomvégeztével becsuktam a naplóm, rábízva az Univerzumra a válasz megtalálását.  És a válasz meg is érkezett, nem is kellett sokat várnom rá.

Nem baj, akkor csak kezdj el úgy írni, mintha beszélnél valakihez magad mellett.  Meséld el neki, hogy „itt ülök egy fehér papír előtt és rá kellene írnom valami okosat, de semmi se jut eszembe…”  Meglátod, megindulnak a gondolatok.  Vagy például kezd el leírni a napodat, onnan, hogy reggel felkeltél, megreggeliztél, stb.  Próbálj visszaemlékezni minél részletesebben, pl. hogy láttál egy vicces sapkájú férfit a metrón, vagy hogy milyen finom illat szállt a pékségből, majdnem elcsábultál egy kiflire.  Írj bármiről, ami éppen eszedbe jut, mert mindennek megvan az értelme és szándéka.  A naplód nem az utókornak szól, nem valószínű, hogy vissza fogod olvasni, úgyhogy ne foglalkozz a szépírással, a helyesírással (na jó, azzal azért mégis), vagy hogy olvasható legyen.  A naplózás többnyire az azonnali érzésfeldolgozást és kreatív állapotba kerülést szolgálja, én például még soha nem olvastam vissza egyetlen oldalt sem, amit írtam.

Ha egy konkrét problémán szeretnél írásban elmélkedni, vagy valamilyen ötletedet szeretnéd kidolgozni, akkor mielőtt ezzel kapcsolatban kezdenél naplózni, próbáld ki, hogy elsőként felhúzod az órádat 6 percre és amíg nem jelez, hogy lejárt az idő, egyszerűen csak írj bármiről, ami éppen eszedbe jut, a témádat kivéve.  Ezt szabadírásnak hívjuk és az a lényege, hogy 6 percen keresztül folyamatosan kell írni, konkrét cél nélkül, de nem állhatsz le.  Ilyenkor történik a ráhangolódás a tudatalattira, így építjük ki a kreatív kapcsolatot a két elménk között, ami majd elősegíti, hogy amikor a 6 perc lejár, agyunk már támogatóan inspirált legyen a konkrét célunk kinaplózása érdekében.  Ha tehát túl vagy az első 6 percen, vesd bele magadat a konkrét témádba és írj, és írj, annyit és amiről csak szeretnél.  Ez teljesen rólad szól, milyen csodálatos, hogy végre nem kell megfelelni vele senkinek, ugye?

Szeretnéd a naplózást szokásként beépíteni az életedbe, de egyelőre el sem tudod képzelni, hogy hogyan fogod megvalósítani?  Sebaj!  Első körben kövesd a szokás-meghonosító lépéseket: