Arról már korábban írtam, hogy az Önismereti kísérés keretében lehetőséged van az önszabotáló tudatalatti hiedelmeidet hatásosan és végérvényesen átíró módszer igénybevételére, melyet 2-5 ülés alkalmával bármilyen Téged korlátozó témára vonatkozóan el tudunk végezni.  De milyen esetben lehet ez a módszer még hasznos?  Akkor, ha egy régi  szomorú, dühítő, csalódást okozó, vagy megalázó helyzetből, azaz bármilyen traumából, bennünk maradt a negatív érzelem, ugyanis ezeket is ki tudjuk oldani!  Hogy miért lehet erre szükséged?

Előfordult már Veled, hogy bár szerettél volna elérni egy célt, de egyszerűen, mikor ott voltál az éles helyzetben, nagyon másként cselekedett a tudatalatti ropotpilótád, mint amit Te racionálisan szerettél volna?  Mondjuk megfogadtad, hogy ha legközelebb bejön a főnök és rád akar tenni egy újabb pluszmunkát, akkor nyugodt maradsz és lazán visszautasítod?  Aztán mikor megjelent a szobádban, Te mégis zavarba jöttél, bekapcsolt a dühöd és a végén csak annyit tudtál kinyögni, hogy „persze, megcsinálom”, hogy aztán később magadra haragudj, hogy miért nem tudtad egyértelműen képviselni, amit már korábban elterveztél?  Vagy például eldöntötted, hogy márpedig most már egyértelműen ki fogsz állni magadért, meghúzva a határaidat, ha a párod újra megpróbál lekezelően, vagy ignorálóan viselkedni Veled, aztán mikor újra megtörtént, Te mégis egyszerűen lefagytál és csak hagytad, hogy újra megtegye?  Ez azért van, mert stresszhelyzetben az érzelmi rendszerünk veszi át az irányítást, a logikus, érvelő elmerészünk helyett és ilyenkor képtelenek vagyunk hozzáférni a konstruktív viselkedésmintákhoz.  A stresszhelyzet azért alakul ki, mert korábban már történt a mostanihoz hasonló energiájú helyzet, amiben a szervezetünk az „üss, vagy fuss”, illetve a „tetszhalott” túlélési módot látta helyesnek működtetni.  Mivel Te túlélted az adott helyzetet, a tudatalatti robotpilótád ezért az akkor tudattalanul alkalmazott megküzdési módot sikeresnek könyvelte el és később, ha nem irányítasz tudatosan, akkor automatikusan mindig ezt fogja alkalmazni.  Ezzel csak az a baj, hogy újra és újra ugyanolyan helyzetekben találod magad és nem tudod, hogy miért történik ez Veled.  

Ha tehát a párod véletlenül sáros lábbal jön be a frissen felmosott nappaliba, akkor Te nem a mostani viselkedésére válaszolsz az égtelen haragoddal és a kiabálással, hanem arra a sok-sok évvel ezelőtti helyzetre, ami az első olyan helyzet volt az életedben, mikor ezt a reagálást, mint megoldási módot alkalmaznod kellett.  Ráadásul nagyon valószínű, hogy az első ilyen helyzet még kisgyerek korodban történt és a gyerekagyad még nem is racionálisan ítélte meg a veszélyt, ezért túlzóan reagálva,  "életveszélyesnek" ítélte meg a helyzetet.  Ezért a tudatalattid úgy rögzítette azt a lehet, hogy nem is nagy jelentőségű eseményt, mintha a túléléséért küzdött volna.  

Akkor van tehát egy beszorult érzelemmel dolgunk, valamikor az életünk során nem tudtunk megfelelően kezelni egy hasonló helyzetet, így az érzelmi központunk emlékszik arra, hogy itt életveszélyesen fenyegetve voltunk, azért már előre beaktiválja a válaszreakciót, ami ez esetben például az üss-vagy-fuss megoldás, tehát a dühkitörés lesz.  Felnőttként már sokszor magunk sem értjük, hogy egy ilyen jelentéktelen akcióra, mint a párunk sáros lábbal való bemászkálása, miért válaszolunk ennyire indokolatlanul felfokozott érzésekkel…

És bizony az érzelmeinket sosem a racionális válaszreakciók jellemzik.  Gyerekként még vicces is lehet egy toporzékoló kis méregzsák, viszont ha felnőttként is túlzott érzelmi reakciót adunk egy-egy akcióra, akkor az már akár veszélybe is sodorhatja a társas kapcsolatainkat.  Biztos, Te is láttál már kisfiúként toporzékoló, érett felnőtt osztályvezetőt...  Ha pedig huzamosabb időre beragadunk egy-egy érzelembe, akkor az idővel a viselkedési mintánkká válik, tehát például azt fogják mondani, hogy az az ember vagyok, aki minden hülyeségre rögtön robban.  Ez meggátolhat minket abban, hogy felnőtt módon, konstuktívan kezeljük a helyzeteket a mindennapjaink során, tehát végső soron akadályozzuk saját magunkat a sikeres haladásban.

A traumaoldás módszerével a neurofiziológiai rendszerünkre tudunk hatni oly módon, hogy ötvözzük a kineziológia, az EMDR, az NLP, az Érzelmi Felszabadító Technika és a hipnózis egyes elemeit, mely lehetővé teszi a tudatalattink számára, hogy kiengedje a bentragadt érzelmeket, így már tudatos szinten dolgozhatunk velük.  A módszer zsenialitása az, hogy a bentragadt érzelmeket nem csak eltávolítjuk, de mindig egy minket támogató célt és a hozzá kapcsolt érzelmet is betöltjük, így újra egyensúlyba kerülsz és már hozzá fogsz férni a felnőtt megoldási stratégiáidhoz, amivel empatikusabban és észszerűbben, a helyzetnek megfelelően rugalmasan tudod kezelni a helyzeteket. Ezen technika segítségével tehát ki tudsz mozdulni a megrekedt érzelmi állapotokból és bátrabban tudsz szembenézni a mindennapi kihívást jelentő helyzetekkel, visszavéve a szabad döntést a szabotáló érzelmeidtől.

Szerencsére nem kell tudnod, hogy mi volt az első, talán még gyermekkorban átélt hasonló szituáció, mindig a mostban nehezen kezelt konkrét helyzetekre vonatkozóan alkalmazzunk a módszert.  Tehát Te hozod a konkrét szitut az anyóssal, férjjel, vagy a főnökkel, amiben negatív érzéseket éltél át és azzal a konkért lefagyással, hisztivel, vagy dühöngéssel dolgozunk.  Nem kell a múltban vájkálni, hogy mikor is lehetett az első ún. trigger sztori, amire a robotpilótád ilyenkor visszaemlékszik.

❗❗Figyelem! Képesítésemnél fogva nálam nem történik sem terápiás, sem egészségügyi (gyógyító) tevékenység! Traumaoldásban csak olyan esetet vállalhatok el, ami még nem pszichológus, illetve pszichiáter kompetenciája, ugyanis az olyan traumákat, amiket tudattalan szintre fojtottunk, csak szaksegítséggel lehet előbányászni, hosszú-hosszú és kíméletes folyamatban.  Én azokkal a traumákkal tudok dolgozni, amikre tudatos vagy, tehát vissza tudsz rá emlékezni (általában 6 éves kor felett történtek).  Akkor ugyanis már elég érett a személyiség ahhoz, hogy a traumát valahogy, de kezelje és nem roppan bele a traumaoldásba se.❗❗

A módszer az Önismereti kísérés keretein belül érhető el, amiről itt olvashatsz.   Ha úgy érzed, hogy itt az ideje a változtatásnak, de nem tudod merre indulj, vagy hogyan fogj hozzá, szeretettel várlak.