Miért foglalkozom olyan sokat a szokásaink tudatos irányításával?  A fenti idézet azt hiszem, pontosan megindokolja: hiába van szupi jó célom, ha nincs meg az a támogató rendszer alatta, ami segíteni fog a célokat napi szintű cselekvéssé bontani.  Hiszen ekkor sajnos a cél eszményi képe fel fog oldódni a napi rutincselekvések tengerében és a végén csak egy szép, de megvalósíthatatlan, messzi-messzi álomképpé halványul.  Úgy is mondhatnám, hogy a mindennapok gondjai-bajai elsodornak és a célállítás után pár héttel, hónappal már azt sem tudjuk, hogy mit szerettünk volna...  Hiába tudom például, hogy egy év múlva itt és itt akarok tartani, ha fogalmam sincs, hogy egyáltalán merre kell elindulnom, vagy hogy konkrétan a mai napon mit kell tennem a célom érdekében.  Itt jön képbe a rendszer, ami megtart, összerendez és a segítségével szépen eljutok a célomig.

És mi lehet egy ilyen támogató rendszer?  Igazából sosem a nagy lépések.  A nagy lépés az, hogy kitűzöm a célomat.  A megvalósítás viszont már leginkább azokon a napi pici, de rendszeresen elvégzett lépéseken múlik, amiket tudatosan irányítok és bár csak kicsi lépéseknek számítanak, de kitartva mellettük, egy idő után összeállnak a nagy úttá.  Ilyen rendszer lehet például a szokásaink tudatos formálása, hiszen azt szokták mondani, hogy az ember tulajdonképpen a szokásai összessége.  

De mit is takar az a szó, hogy szokás?  Egyáltalán miért alakítunk ki szokásokat?  Tudtad, hogy az agyunk úgy lett megtervezve, hogy egyetlenegy cél érdekében dolgozzon és mindent ennek a célnak rendeljen alá?  Ez az egyetlen cél pedig az, hogy te túlélj.  A túlélésed érdekében tehát folyamatosan azon dolgozik, hogy te a lehető legkisebb energiabefektetést tedd meg, miközben maximálisra tekeri a túlélés gombot.  Ezt mindenáron végrehajtja, tehát az agyadat egyáltalán nem érdekli, hogy miközben túlélsz, boldog vagy-e, hogy jól érezed-e magad, elégedett vagy-e azzal, ahol most tartasz, vagy hogy milyen egyéb céljaid vannak.  Ezen okból gyárt megszokásokat, azaz olyan kitaposott ösvényekeket a mindennapjaid során, amikben már te robotpilótaként tudod végezni a cselekvéseket, tehát egyáltalán nem, vagy minimális odafigyeléssel, erőbefektetéssel is végig tudod csinálni a napodat. Gondolj például arra, hogy amikor már hónapok óta ugyanazon az úton jársz be dolgozni, akkor vannak olyan reggelek, amikor annyira elveszel a gondolataidban, hogy fogalmad sincs hogyan, mégis lézerpontossággal megérkezel a munkahelyedre.  Nem kell a figyelmedet végig az úton, a le- és átszállásokon, a kanyarokon, vagy a jelzőlámpákon tartanod, ezt az agyad automatikus szokások alapján elvégzi helyetted. Ez azért jó, mert ha a szokásaid önműködően vezérelnek téged, akkor az agyadnak ezekre már nem kell figyelmet fordítania és az így felszabadult jó nagy kapacitását arra fordíthatja, hogy a váratlanul felmerülő akadályokra találjon minél gyorsabb válaszreakciót.

Tehát a szokások mindenképpen jó és tehertől megszabadító dolgok, viszont mint minden segítő, támasztékot biztosító korlát, egyben bekorlátozó is lehet.  Amikor ugyanis te új célokat tűzöl ki és ennek érdekében elhatározod, hogy egy eddig ismeretlen útra lépsz, az agyad mindent meg fog tenni azért, hogy a régi szokásaid bűvkörében tartson, hiszen azt már ismeri, az már biztosan garantálja a túlélésedet.  Ezért van az, hogy ha nem változtatsz az alapvető személyiségedet meghatározó mindennapi szokásaidon, akkor hiába van célod, nagyon gyorsan ott találod magad, ahonnan indultál és a célod ködbe vész.  Ha meg akarsz változni, akkor alapvetően azzal kell kezdened, hogy megvizsgálod a most működtetett rendszereidet, szokásaidat és összeveted azzal, hogy mennyire szolgálják az új célod megvalósulását. Ha sokban hozzájárulnak, akkor hajrá, tartsd meg őket.  Viszont, hogy ha az, amiben most vagy, nem tetszik, akkor felmerül a gyanú, hogy a meglévő szokásaid nem fogják támogatni az új céljaidat, hiszen pont azért tartasz ott, ahol, mert ezek a szokások erre voltak képesek, eddig tudtak elhozni.

Ilyenkor tehát jó ötlet lehet új, a célodat támogató szokások bevezetése.  A tudatos szokásformálásról már ebben a bejegyzésben részletesen írtam, ha komolyabban érdekel a téma, ajánlom, hogy olvasd el.  Azt ajánlom, hogy inkább kezd kicsiben: egyszerre ugyanis max 1-2 új szokást bír a tudatalatti elviselni szabotálás nélkül. Ha már azok rutinszerűen mennek, jöhet a következő 1-2 új szokás, szép lassan, bébilépésekkel. Hosszú távra tervezz, ne várj rögtön túl nagy változást, tudod, „az elefántot is falatonként esszük meg”. Legyen annyi a célod elsőre, hogy minden nap megcsinálsz 10-15 percet az új szokásból. Ha ehhez hozzászokik a tudatalattid, már nem fogja fenyegető veszélyként értelmezni a változást és nem próbál meg mindenáron megvédeni tőle, így észrevétlenül be tudod építeni az életedbe a támogató szokásokat. Nem kell egyszerre az egész utat látnod, elég, ha mindig a következő lépésedre koncentrálsz. A lényeg, hogy haladj! Ha az új szokást egy, már meglévő szokásodra építed rá (szokáshalmozás), akkor sokkal könnyebben rutinná válik.

És hogy mik legyenek ezek az új szokások?  Nyilván ez mindig tőled, a személyiségedtől és az elérendő célodtól függ, összességében azonban elmondható, hogy a napi rutin kialakítása nagyon sokat adhat hozzá a kitartásodhoz és a fókuszod célodon tartásához.  Lehet egy egyszerű, de tökéletesen felépített reggeli, vagy esti rutin is, ami elősegíti az önismereted fejlesztését.  

Ugyanilyen támogató szokás lehet az is, ha tudatosan szakítunk időt az önszeretetre, vagy az önfejlesztésre.  Ha tehát az a célod, hogy fejlődj valamiben, akkor előre tervezd meg, hogy a héten melyik nap és mennyi időt szánsz olvasásra, előadások, hanganyagok hallgatására, vagy hogy milyen tevékenységet kezdesz el, milyen beosztásban és naponta, hetente mennyi időt fogsz ráfordítani.  Érdemes ezt előre beírni a naptáradba, hogy ne legyen az, hogy "majd ha idő jut rá", mert akkor az sosem fog bekövetkezni.  Ha az önszeretetet szeretnéd új szokásoddá tenni, akkor érdemes kihasználni a holdfázisokat kísérő csillagenergiák támogatását: tehát abban az időben, mikor dagad a Hold, beépítő, megrögzítő cselekvéseket gyakorolj (például tápláló ételek, vitaminok, ásványi anyagok beépülését támogató fürdők, gyógynövények, tudatos teremtés technikák, stb.), a fogyó Hold időszakában pedig kivonó, megszűntető cselekvéseknek adj teret (például méregtelenítő rituálék, böjt, érzelmi elengedő technikák, stb.).

Az önismereti céljaidat nagyon sikeresen támogathatod például, ha beépíted mindennapjaidba a naplózás szokását, amiről egy másik bejegyzésben írok részletesen.  A naplózás által kapcsolatba léphetsz a tudatalattiddal, így hozzáférsz olyan tudatalatti gondolataidhoz is, amikről tudatosan nem is gondolkodtál. A naplózást beépítheted a reggeli, vagy esti rituálédba is, de simán bármikor a nap folyamán is elvégezheted, amikor szükségét érzed.  Az önismeret céljából történő naplózást ajánlatos úgy végezni, hogy különböző témákra naplózol, lehet, például hálanaplót, sikernaplót, vagy teremtésnaplót vezetni.  Ezen kívül én szeretem a kérdésekkel foglalkozó önismereti naplózást, azaz amikor egy adott kérdés, vagy kérdéskör kapcsán szabadírásban kiírom magamból az összes gondolatomat.  Ilyenkor megérkezhetnek olyan kreatív megoldások is, amik még akkor sem jönnének, ha szándékosan törjük rajta a fejünket.

📖 Ha szívesen olvasnál a szokásokról hosszabban, szeretettel ajánlom James Clear: Atomi szokások c. könyvét a témában.